KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA?

Szakács Árpád

2017. NOVEMBER 16.

Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezető Fidesz-kormányzat intézményeitől? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a balliberális holdudvar. A Fidesz uralmának egyszer vége lesz, és „számon kell tartani, kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként siklani a pusztító és pokoli hajót” – vizionálja a Népszavában Vágvölgyi B. András, aki kollaboránsoknak, a vazallus csicskájának nevezi azokat a balliberális művészeket, akik bármilyen együttműködést is tanúsítanak a konzervatív kormányzat intézményeivel. A listázó Vágvölgyinél is Stohl András lépése verte ki a biztosítékot, aki busás összegért műsort vállalt az Andy Vajna által tulajdonolt TV2-nél.

Közhely lenne, ha akár röviden is bemutatnánk a balliberális hangadók 2010 óta tartó kulturális hadjáratát. A Fidesz kormányra kerülése óta küzdenek minden ellen, ami nem baloldali és nem liberális. Jelentékeny és jelentéktelen személyek tömegének rikoltozása tölti meg az étert, amivel az elnyomásukra, elhallgattatásukra hívják fel a figyelmet. Szerintük a Fidesz diktatúrája nem tűri a másként gondolkodókat, megpróbálja őket féken tartani, mert a „hatalom fél a szabad szellemtől”, amit ugye csakis ők képviselhetnek.

Vajon van-e kulturális diktatúra, és ha igen, akkor az hogyan és miben nyilvánul meg? Vajon igaza van-e a balliberális holdudvarnak? Jelen esetben miért ne lehetne igaza? Mert ebben a vitában rátapintottak a lényegre: el kell ismernünk, hogy nagyon sok igazság van abban, amit írnak, mondanak. Lássuk be, a Fidesz-kormány alatt tombol a kulturális diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy azt ők híresztelik!

Nézzük meg a legfontosabb területeteket, ahol tökélyre vitték a kulturális diktatúrát. A filmes világ, a filmipar hetvenéves balliberális dominanciája unásig ismert közhely, kár is szót vesztegetni rá. Havonta ömlenek a milliár­dok, a balliberális holdudvar több ezer hangadóját tartják el ebből a költségvetésből. A magyar nemzeti múlt, a magyar nemzeti büszkeség témakörébe tartozó alkotások tabunak számítanak, a balliberális hegemónia továbbélteti a kádári kommunista folyamatot, ma is a nemzeti múlttól, a „magyarkodástól” való zsigeri viszolygás, a lenézés és gyakran a leplezetlen gyűlölet nyilvánul meg a filmiparban, ahol mindig mindenre volt pénz, csak magyar témákra nem. Ezért nem készültek látványos, népszerű történelmi filmek nagyobb számban, és ezért nem készülnek most sem.

A színházi világban meglévő balliberális dominanciáról is felesleges hosszabban értekezni. A könyvkiadás és a könyvterjesztés terén ugyanez a helyzet. A legnagyobb kiadók és terjesztők plakátokon hirdetik magukról, hogy csak és kizárólagosan a balliberális világhoz tartoznak. Dragomán György, Bartos Erika, Török Gábor, Szabó T. Anna, Nyáry Krisztián, Lakatos Levente, Tóth Krisztina – ők a plakátokon a Líra & Lant karácsonyi sztárjai. A Librinél, a Bookline oldalán a fekete öves libsi Lovasi András és Hajós András a visszatérő reklámarc. Ezek a kiadói hálózatok természetesen csak és kizárólagosan a saját holdudvaruk termékeit, személyeit adják ki, reklámozzák. Ezek kerülnek be a könyvtárhálózatokba, aminek legnagyobb egysége Szabó Ervinről, egy szélsőbaloldali aktivistáról van elnevezve a mai napig.

A Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegeit a balliberális ideo­lógia tartja megszállva. Több mint hetven éve ugyanazt a rendszert működtetik, mint amiért küzdöttek a kommunista diktatúrában. A rendszerváltozáskor ugyanis autonómiát kaptak a diktatúra kegyeltjei által feltöltött tudományos műhelyek, amelyek mindmáig meghatározhatják, hogy kik gazdagíthatják sorai­kat, és természetesen befolyásoló tényezők a magyar történelem, irodalom és filozófia terén.

Állami intézmények egész sora finanszírozza a balliberális holdudvar könyveinek a megírását, kiadását, sőt a „Fidesz-diktatúra” alatt Krausz Tamás Lenin-monográfiájának angol fordítására is jutott az adófizetők pénzéből, ami egyszerűen elképesztő.

A magyar állam évente sok milliárdot költ hazánk nemzetközi kulturális értékeinek a képviseletére és a magyar kultúra külföldi bemutatására. Ennek letéteményese a Balassi Intézet. A szervezet magyarországi vonatkozású témák kiállítását bonyolítja le, illetve hazai írók, költők kiutaztatásával és előadókörútjaival mutatja be a magyar kultúrát. A szervezet mil­liárdos költséggel sok európai fővárosban kihelyezett részlegeket működtet. Ha valaki végignézi a Balassi Intézet által meghirdetett programokat és a meghívott művészek listáját, arra a megállapításra juthat, hogy Magyarországon ma az SZDSZ a vezető kormányzó erő.

„Hat magyar író képviseli idén Magyarországot a november 9. és 12. között zajló Buch Wien nemzetközi bécsi könyvvásár Donau Loun­ge programjában, amelynek keretében immár hatodik éve találkozhat a bécsi közönség a Duna menti régió íróival” – közölte a Balassi Intézet a napokban az MTI-vel. Hozzátették: 2017-ben Bartis Attila, Szőcs Petra, Selyem Zsuzsa, Molnár T. Eszter, Bencsik Orsolya és Kiss Tibor Noé képviseli Magyarországot. A Publi­shing Hungary program által elindított irodalmi sorozat célja, hogy a könyvbemutatókkal és az író-olvasó találkozókkal új, értékes darabokkal egészítse ki a térség kulturális mozaikját – írja az intézet.

Valóban, a meghívottak listája szépen kiadja a balliberális világ mozaikját, egy kis aberrációval fűszerezve: a férfitestbe zárt nő, Kiss Tibor Noé transzszexuális egyedi témáinak a megismertetése mint magyar kulturális jelenség tényleg unikum. Lehet, hogy hamarosan felkerülhet a hungarikumok listájára Kiss Tibor Noé életműve mint a magyar kultúra tökéletes megtestesítője. Mostanában ő a nagy magyar író sztártípusa, mindenfelé turnéztatják, természetesen a magyar adófizetők pénzén. Legutóbb a világ egyik legfontosabb kulturális eseményén, a Frankfurti Könyvvásáron is Magyarországot képviselte.

A Balassi Intézet párizsi kirendeltsége is egészen egyedi meghívottakon keresztül ismerteti meg, hogy pontosan milyen is a magyar kultúra Magyarországon. Az elmúlt hetekben egy sor kulturális műsort szerveztek. Pálfi György-filmbemutató, Rozsda Endre tárlata, Bánkuti András-kiállítás stb. Róluk csak annyit, hogy Pálfi György minden bizonnyal pályázhatna a hazáját legjobban ócsárló díjra, ha lenne ilyen, Rozsda Endre közismert balliberális művész, a legszélsőségesebb szabadkőműves szervezet, a Martinovics-páholy ugyancsak ismert tagja volt. Minden bizonnyal Bánkuti úr is megsértődne, ha polgári értékrendet vallónak nevezné bárki, hiszen Szebeni András fotóművész nagy tanítványa, aki a Népszavában szokott rettegtetni a Fidesz kulturális diktatúrájától.

A párizsi intézetben idén sem találtak alkalmasabb szónokot az 1956-os forradalom megünneplésére, mint Gyáni Gábort, aki az SZDSZ-en kívül ma sem ismer más pólust. Nincs olyan téma, amivel konzervatív embernek esélye lenne Párizsba kiutazni a magyar kultúra képviseletére. Ha középkori konferenciát rendeznek, netán Szent László a téma, akkor is csak a Soros-egyetem oktatója a legalkalmasabb a feladatra. Természetesen ugyanez a helyzet más Balassi-kirendeltségekben is, például Szófiában is a Soros-egyetem tanárát tartották a méltónak arra, hogy a magyar kommunizmusról beszéljen november 5-én.

Nemzetközi Isztambuli Vers- és Irodalom Fesztivál? Természetesen a Balassi Intézet szervezésében csak hármas balliberális trió lehet ott, akik közül ketten országos hírű rettegők. Szőllőssy Balázs és Potozky László ugyanis országosan ismert módon fél a Fidesz kulturális diktatúrájától.

És vajon hogyan viszonyul a balliberálisok szerint a „Fidesz által cenzúrázott” közmédia a rettegők holdudvarához? Tudósítások özöne, hírek szinte minden eseményről, ami hozzájuk köthető. Kiemelt reklám nemrég a Margó Irodalmi Fesztiválról, ahol „hetven új címet ismerhet meg a közönség, Parti Nagy Lajos, Grecsó Krisztián, Szécsi Noémi, Gerló­czy Márton, valamint Al Ghaoui Hesna, Kara­fiáth Orsolya és Szentesi Éva is új könyvvel jelentkezik, de fellép az idei Aegon-díjas Krasznahorkai László és irodalmi stílusparódia-kötetével Bödőcs Tibor humorista is”. Ezt a száz százalékban balliberális kört szólaltatják meg, ennek kérik ki a véleményét bármilyen kulturális kérdésben.

Az adófizetők pénzén működő MTI-ben szinte nincs nap, hogy ne számolnának be valamilyen balliberális művész munkájáról: „Péterfy Bori & Love Band: új lemez és jubileumi koncert” (november 6., MTI), „Budapest Bár: jubileumi lemez új dalokkal, Presser Gáborral”. (november 7. MTI). Annak tükrében jelezzük ezeket, hogy a hihetetlenül népszerű, az ország nagyobb részét érdeklő Ismerős Arcok új lemeze már nem fért bele az MTI szerkesztési ideo­lógiájába, sem a P. Mobil, sem FankaDeli Kőházy Ferenc, sem a lengyelországi sikereket felmutató Hungarica és még hosszasan sorolhatnánk a sokkal fajsúlyosabb és értékesebb zenekarokat. Nem túlzás kijelenteni, hogy az adófizetők pénzén működő Petőfi rádió csak a balliberális holdudvar zenevilágát sugározza, ezáltal hihetetlenül sok jogdíjjal támogatja őket.

Nincs hely és tér tovább sorolni az elképesztőbbnél elképesztőbb példákat. Mostani összeállításunkban adataink tizedét sem írtuk le. (Megállapításokat azonban ezek alapján is tehetünk.) Következtetéseit – mindezek alapján – bárki levonhatja.

A szerző újságíró