Csendes, sűrű nádas sziget ölén,
Vadlibák kelnek útra fürgén,
Első  útjuk, apa és anya
Közt csendben úszva.

Duna szelíden elringatja őket,
Lágyan öleli az útra kelőket.
Elől a gácsér óvatosan vezetve,
Hátul az anya féltő figyelme.

Tavaszi napsugár örül, táncot lejtve,
Nádas szélén simogatja őket jókedvében,
Védelmet nyújt nekik a szülői gondoskodás,
Még nézni is őket oly csodás.

Gyermek szív örül, ily csodát látva,
Partra totyogva, élelmet tálalva,
Természet lágyan átöleli őket,
A fészket elhagyó apró kis útra kelőket.

2020.05.19.Mosonmagyaróvár.

fotó:Mihályi Dániel.

Szigetköz.