A valóság bilincsében
fogoly az életem.
Belső színeim kavarognak,
lélegzetvisszafojtva várakoznak.
Néha fellázadva kitörnek,
minden szürkére
szivárványt festenek,
de csakhamar újra
a valóság vermébe kerülnek.
Az élet háborúról szól
és belső viszályról,
hatalomról, osztozkodásról,
az utolsó percig
a szörnyeteg győzelméről,
és ahogy szűkül a kör,
elmennek sokan
a barátok közül,
betegség vesz körül,
vagy idegen, fájó közöny.
E furcsa, zajban néma világon
nem az a csend, amire vágyom,
amikor kezem kezedben, szavamat lesed,
én pedig szívemet adom neked.
Távolban halkan szól egy tilinkó.
És lelkem súgja lelkednek,
veled jó, együtt lenni jó.
Ez a csend üres.
Rajtam a sok szempár hibát keres.
Nem néz, hallgatózik és les.
Tőlem erőt, védelmet vár.
Figyel, de nem lát.
Nem látja, hogy reszket
magánya rejtekén,
egy magára maradt,
megöregedett,
szepegő, kicsi lány.

2023. július 4.