A széttépett hazát elfeledhetjük-e?
A feledés, lehet az elhallgatás bűne?
Miért, mért mérte ránk így a sors?
A háború, az nem a mi bűnünk volt.

Mindig védtük Európát, tatártól, töröktől.
Nyugat kapujaként harcoltunk, őrzőkként
A harangok megkondultak magyar hősökért.

Háború lett, s elindultak nemzetünk fiai.
Csatlósokként mentek, nem maradtunk ki.
Övék az uralom, pénz, hatalom, a parancs. 
Áldoztunk másokért, miénk a veszteség maradt.
Odadobták koncként a hazánkat, s szétszedték.
Per nélkül, védelem nélkül mondták ki végzetét
 Fölöttünk hozta meg Európa, szörnyű ítéletét.

Erdély mindig magyarok hazája volt.
Földjén az oláhnak is kenyeret adott.
Kaszát a kezéből sajnos, átengedett.
Béreseknek házat, s templomot épített. 
Családjuknak, imádkozni pópát is kerített.
 
Pópa szava szent volt e primitív népnek.
Földeket tiportak, és kastélyok is égtek;
Hálát? - azt nem. Uraik ellen bosszút hirdetett.
Kommunizmus száguldott át a világunk felett.

Hűség a gazdához? -  Földet, hazát akarjatok! 
Oláhból román lett, és Erdély Románia része.
A kard a magyaré, harcolni a háborúba vitték.
Kisebbség lett a magyarból, földjéről  elűzték.

 Templomaik lezáratva, a harangok elnémítva;
Papjaik számára már nincs hely ez országba.
Történelmét átírhatják -, nem az övék ez már.
Erdélyben már kihirdették: Románia diktált.
Mármarosi bérceknek sem látjuk már csúcsát,
Nem láthatjuk, sirathatjuk szép tájaink sorát.
Bitófák állnak már fenn sorban, ormok felett.
Kegyetlenség szülőföldön, hol magyar született.
Hegyei, erdői, házai, földje is, minden elveszett;
 Megszabták a határokat, Erdély „Golgota”lett.

Kárpátalja pedig szlováknak és ukránoknak kellett.
Csodás Adria, tengerpart pedig Szerbia része lett.
Más lett a térkép; Magyarország egyharmada már;
Csehszlovákiáé és nagy Jugoszláviáé a magyar határ. 

Maradék kis országunkat pedig „felszabadították.”
Új nemzedékének a történelmet másképp tanították. 
Magyar Himnusz nincs már, hazánké is” Internacionálé”.
Hősöknek példája nem a magyaré már, Szovjetunióé.

„Hogy egy nemzet meghódított legyen,
   Vedd el történelmét, vesszen a jövőben!”
  Tanítsák miénket: a hősit, a nagyot már!
  Ne legyen már fontos hazájuk, magyarság!
   Így lett más az ifjúság is, és jöttek új tanok.
   Ezért az eszméért a szülő csak hallgatott.
    A nacionalizmus bűnét végleg kiirtani ott!
    Okuljon a magyar, tudjon kicsiny lenni!
    A hittant eltörölni, marxizmust tanulni!
     Marxizmus lesz hite! Vallást elfeledve!
    
Még egyszer kipattant a parázsnak szikrája.
 Elfojtott hamvából a léleknek morzsája.
  Fellángolt a remény, még nem holt el mára.
 Orosz tankok segítettek hazafiak leverettek.
  Vérbe- fojtva, mélyre ásva végleg betemettek.
  
  Árulókat képeztek ki aztán, s lettek felemeltek.
  Kommunista diktatúra, népi demokrácia lett.
  Az új nemzedék jött már, és erre született.
  Agyukat átmosták, nem ismertek hazát.
   Hitték, hogy béke van, és övék már a világ…         
   Ki vétett ily nagyot?  Bűnös Magyarország?
        
                              ll. rész                            
                       Egyesült Szociális Európa?

   Terror tombol a világban, szerte.
Menekülők indultak el, honfoglalók erre.
Európa kitárt karokkal a harmadik világból,
Háborúzó Szíriából, Pakisztánból, Ázsiából.
Tengereken túlról, Jönnek Kubából, Afrikából,
Megindult a népvándorlás áradata; jönnek.
Liberális szellemével Európa egyesülést hirdet.

Egy ország van, mely a schengeni kaput védi,
„Magyarország magyar marad”; és ezt hirdeti.
  Kerítést emel, regisztrál, határvadászokkal védi.
  Mindenkit igazol, s úgy engedi tovább kapun át.
  Mi védtük egyedül, mint rég is, Nyugat kapuját.  

A liberális világ ezért szitkot küld felénk - nem érti.
Európa tiltakozik: szabad világ ez, nem nemzeti.
Helye itt nacionalizmusnak már nem lehet; 
Nem engedjük jogát – itt állampolgár lehet!
Hazafiság elavult már, népbutító a szöveg…
 Európa elöregszik, és munkások kellenek!
Brüsszel rendelkezett: elosztva lesz e tömeg.

A terror a csúcson, naponta itt és ott lőnek.
Beépülnek mindenütt, keresztényt üldöznek.
Repülőteret, pályaudvart, ünneplő tömeget.
Üldözik a keresztényt, templomot, és papot. 
Hitünket támadják, repülőtereket, pályaudvart,
Minden keresztényt, igaz hit védelmében a                                                      

Jeges tengeren, csónakokban, óceánon át…
Ennyi embert befogatni sem lehet már.
Afrikából tízmillió indul útnak Németországba.
Fékeznék már, elvész az európai kultúra.
Visszatoloncolnák, kívül állítanának kerítéseket
Nem fogadják már el a menedékhelyeket.