I.

Kinek a bűne az újkori  bevándorlás?
Kinek a bűne, hogy szétvernek államokat?
Kinek a bűne, hogy Ázsia, népe menekül ide?
Európa kultúrája végleg elvész a semmibe.

Kinek a bűne, ha megszűnnek nemzetállamok?
Kinek a bűne, ha hazáért szív már nem dobog?
Hogy Európában káosz, terror uralkodik.
A jog érvényessége  már megszűnik.

Ha nő, és kiskorú is szabad préda lesz,
Ha már erőszakba torkollnak az ünnepek,
Ha a nemzeti szellem végképp odalesz,
Ha mély érzésekből sem fakad már szeretet.

Kinek bűne, ha utódok erőszakból születnek?
Ahol egy ország sem marad már nemzeti,
Kinek a bűne, ha egy fajból már nincs faji?
És felnő itt majd egy színes egyveleg,

Kiket nem érdekel senki gondja, kultúra se.
Sem Isten, sem náció, sem család becsülete?

II.

Egy ember, ki ravaszságból felkapaszkodott,
Mert huncutsággal, segéllyel sokra jutott…
Sok pénzzel minden-minden megszerezhető,
Kinek adni képes, eszközzé lesz, vezethető.

„Adhat, mint Isten”, adhat és kormányozhat.
Vezérelni kezdte adománnyal a pártokat.
Ki tanácsát pénzével elfogadja, naggyá teheti.
Kiaknázhat mindent, mi emberfeletti.

Szabad szellem; szabad jog, liberalizáció…
Az országát vezetheti, és elnöknek az a jó.
USA után őt követi  majd Egyesült Európa is.
Jut a pénzből kivándorolni, elindulni Ázsiának is.

Utána indulhat Afrika, pénz, útirány, és útra kél;
Tenger nem akadály, embercsempész jól megél.
Színessé tenni Európát, az lesz majd új generáció.
  Vágyott hatalmát elérhette, a dogma célba ér.

  Aggságára ez minden vágya: a Föld ura lett.
 De Isten -, ezt hinni kell! – nem engedi meg. 

Nyírbogdány, 2017. március 13.