Belefészkelte magát a világ az agyamba,
mint a pestis, 1000 csáppal szívja a vérem.
Egykor kánaánt ígértél nekem nagy jó Uram,
És hogy szabad majd őszintén szeretnem.

Most bűnösök közt verem véresre a mellem,
Hát nagy jó Uram, én nem ezt érdemeltem.
Már én is bűnös vagyok, hiszen azzá tett az élet,
Pedig hányszor kértem tőled igaz menedéket.

Gyatra tévedéseim akkor ne büntesd veréssel,
hiszen szeretlek téged őszinte, igaz hittel.
Ezt a pár nyomorult évet hagyd szabadon élnem,
Hisz már semmim sincsen, ez az összes kincsem.