Üde pázsitszőnyegen lép, nesztelen osonva,
ég aljára mintáz, pingál, fodrozva csipkéket,
virágszirom ernyőcskéit egyre bontogatja,
létnyitány szimfóniából dallamot idézget.

Rügyeket bont komponálgat, virtuóz karmester,
színskáláján sziporkázik, még int dirigálva,
Téltábornok serege a partitúrával vert,
jégpáncélját vesztett, csatát bukott hadosztálya.

Nagylelkű vagy édes tavasz, hagyod, meneküljön,
eltúlzottan megbocsátó, lovagias gáláns,
Nem kötöd feltételhez, hogy, helyére kerüljön,
az irgalmasságon nyugvó, féltő megbocsátás.

Elfut a nyár, vad szél támad, levelek zizegnek,
ágat hajlít, gallyat tördel, levetkőztet fákat.
Lassan szürkül tarkasága az öreg ligetnek,
mélyet sóhajt, elalszom, de, újra visszavárlak.