Magocska kiszökik
tobozok réséből,
pilleként földre száll,
nem riad a téltől.

Rögök közt megbújva
békésen szundikál,
jeges szél fülébe
altatót muzsikál.

Hópihetakaró
a fagytól megóvja,
madárfütty ébreszti
az édes valóra.

Kikelet csodája
erőt ad, növeszti,
fejét a rögökből
peckesen fölszegi.

Napsugár fényétől
üdévé változik,
hatalmas termetről
tervezget, álmodik.

Májusi lágy eső
gyengéden locsolja,
áldása ágai
növését fokozza.

Így lesz a magoncból
csemete, s ha felnő,
éveknek múltával
szép, sudár, zöld fenyő.