Torkomra hurkot szorított a lét,
menekülni tőle úgy szeretnék.
Tűzbe vetném oly csalfa arcképét,
de nélküle én, mondd, hogy élhetnék?
Párás szemeim egyre zokogják,
elhagyott, elment, fáj minden órám,
némák lettek a tüzes éjszakák,
kihűlt a szív a bánat folyóján.
Vérereim, dib-dob, csak lüktetnek,
egyre hevesebben, egyre jobban,
érzik hiányát, de csendesednek,
remélik, minden újra fellobban.
Tovatűnt a szerelem. Nagyon fáj.
Azt hittem, én vagyok az egyetlen,
de rám se néz már, nem hat rá bűbáj,
elhidegült tőlem. Mily kegyetlen.
2022.február 10.
Előre megadott szavak: torkomra, hurkot, zokogják, órám, éjszakák, vérereim, hogy, egyetlen, rám, se, estém,