Kicsi veréb ül a fán,
nyári napnak hajnalán.
Gondolkodik fenn a fán,
merre szálljak, arra tán.
Jobbra szállok, dombon át,
ott találom nagyanyát.
Balra megyek, arra hegyek,
ott lakik sok rokon gyerek.
Elszállok a rét felé,
fel a gémeskút elé.
Iszok egy jó friss vizet,
jó nagy kortyot, vagy tízet.
De jaj nekem, arra ám,
ott lakik a karvaly tán.
Nem megyek én semerre,
jönnek majd ők emerre.
Maradok itt fenn a fán,
hátha itt van kiskomám.
Benézek az ablakán,
ott alszik a paplanján.
Kopogok majd én neki,
gyere te csak ideki.
Kijön majd ő, jól tudom,
elkísérni utamon.
Majd a vállára ülök,
nem is nagyon repülök.
Ketten megyünk így tovább,
látogatni nagymamát.
De jó, hogy vagy kiskomám,
karvaly se jön így talán.
Nem félek már soha ám.

TM