A keze nyomán mindig a szép születik.
Lelkében éli minden mozdulást.
Szín kavarodásában táncol az ecset.
s a palettán lendítés elevenedik.

Kinyílt egy virág az összevisszaságban.
Áttörte magát, maradék avart,
s nem tudták, hogy ö lesz a legszebb ibolya.

Csak egy felejtett dal, egy elfelejtett csók,
messzi zene szól, hullott falevél,
emlékek mind. Lelkednek vágyfiók, fedél.

A születésnap mindig kettős. Köszöntsed
Édesanyádat ünnepnapodon,
hiszen szeretetével világra hozott

Messziről nézte a sok ősz maradékát.
Kékre festette elpirulását,
s kinyílt egy csodás tavasz, színes ibolya. 

Csábító szemed elárulja vágyó
lelkedet, hosszan csókoló ajkad,
felejthetetlen perce ős kívánalom.

A tavasz ott van Nálad, napsugár fényben
Apró virágok színesednek már,
s ha Rád néznek, mind táncra perdülnek.

S azt a szót halkan, suttogja minden férfi
szép kedvesének, simogatóan,
bársonyosak az ajkak: ez már szerelem.

A keze nyomán mindig a szép születik.
Lelkében éled minden mozdulást.
Szín kavarodásában táncol az ecset.
s a palettán lendítés elevenedik