Hull az eső, záporozik,
kicsi madár tollászkodik,
a vétkes lélek is alá merül,
bűneitől hát így mentesül.

Nagycsütörtök estebédje,
kereszténység születése,
apostolok össze gyűltek,
vajon miről beszélgettek.

Keresztútról mit sem tudtak,
Krisztus Urunkkal virrasztottak,
olajfák hegyének az éjszakáját,
oda bele szövik, Júdás csókját.

Majd jött a hajnali pirkadat,
nagy keresztel, a súlya alatt,
köpködték, korbácsolták, alázták,
de volt aki törölte, véres izzadt arcát.

Ám mielőtt jött volna, az alkonyat,
mennydörgött az ég, villám hasogat,
emberi szenvedésének vége szakadt,
majd sziklasír zárta, a földi élet utat.

Feltámadása Isteni nagy csoda,
mely ember előtt, örök titok marad,
de ma is várja Őt mind, ki ily hitre tért,
mert Krisztus az én, és a te Urad marad.

Írta-Varga István-Barcs.2018.03.30.