Díszes kapu, fafaragott, nagyzoló
Mögötte sok szerény sírdomb, porladó

Régi sírok, ős halottak, őseim
Végig megyek a temetőn s hullanak a könnyeim.

Keresztút is faragva van, egy csoda
.A hatalmasnak sok pénze van, és  hozzá még kaloda.

Szegény lélek, magyar lélek, nem tudja, hogy hová lett.
A sírokon a felirat, bizony már csak szlovák lett.

Új sírok is domborulnak, márványból a fejfájuk.
De az írás szlovák rajta, nem érti a gazdájuk.

Temetőút, csendes, békés, régen fasor mutatta.
A madarak éneke is a lelkeket nyugtatta.

Halott szobrok vannak most a fák helyébe, díszesek.
A művész úr, s talán más is ez által is híres lett.

Temetőkert, szerény haza,
A Kenyhec-i , az egy csoda.

Repülőtér nagyságú Hej szlovák jel mutatja
Itt szlovák úr kevélykedik, ő itt most a nagygazda.

Ükapja rég itt pihen már, egy szláv szót sem tudott még,
Ükunoka a mammonért elárulta nemzetét.

Régi sírok, ős halottak, pihennének békében.
Unokáik nemzetüket elárulták

Sírjaikat szégyenszemre idegennek juttatták
Talán még a lelkük is sír odafönn a kék égben.