Miért írok verseket, a vágyakozásért,
mikor emlékszem, a bennem élő gyönyörért,
voltam festőbarátom tárlat vezetésén,
évtizedes munkáinak megtekintésén.

Hazai tájak tekintettek ott is rám,
állatok harca erdők havas birodalmán,
festmények gyönyörűek, ismerősök voltak,
míg látogatók között barátok akadtak.

Majd néztem azt AZ embert az ALKOTÓT,
ecsettel színekkel nap-mint nap társalkodott,
lefagyasztotta a mozdulatokat a fényt,
fogathajtóversenyt, táncot valóságként.

Horizont mögött, aláfordult a Nap,
tér és a templom esti fényeket kap,
virág csendéletek gyönyörű színek,
majd odébb Munkácsy Mihályra tekintek.

Nem feladatom, hogy összegzést készítsek,
most búcsút intek a horgászvizeknek,
bizakodom, tán lesz egy örökös galéria,
ahol becsülve lesz e-hon minden alkotója.

-írta-Varga István-Barcs-2020.01.29.