Szomorú szívvel értesítettek, hogy  mindannyiunk kedves Barátja, SZIGI  (Szentpétery Ildikó) ma reggel váratlanul megtért teremtőjéhez.  Nem akarom elhinni, hiszen életének igazán virágzó korszakában volt, amikor sikert sikerre halmozva, sorra nylltak csodálatos festményeiből a kiállításai. Nem tudom elhinni, hogy többé nem lárhatjuk csodálatos tojás-festéseit. Most még annyira friss a hír, hogy nem találok szavakat.

Gyertyaszál…

Te karcsú gyertyaszál,
gyönge lelke merre száll?
Hová füst, arra a lélek
Ti szelíden, szabadon égtek!

Te karcsú gyertyaszál!
Halvány füstöd merre száll?
Elmondod a sötét égnek
hogy vége minden reménynek?

Te karcsú gyertyaszál!
Bársony füstöd égbe száll-
Még lobog lángod, de félek
ellobbansz, s ellobban egy élet!

Te karcsú gyertyaszál!
Gyönge lelke Veled száll.
Vidd magaddal  fel az égbe
hogy semmi bánat többé ne érje!

Te karcsú gyertyaszál!
Bársony füstöd merre száll?
Hírül viszed az égnek:
a gyertyák lassan, szépen

csöndben… tövig égtek