Bocsánatkérés

Elnézést kérek, hogy még egyszer kezdem. Elnézést kérek, hogy keveset tudok reagálni, de fizikailag és szellemileg kimerültnek érzem magam, pedig pezseg bennem mélyem a mondanivaló. Az életkörülményeim úgy hozták, hogy korom és mindenféle elavult végzettségeim, diplomáim ellenére napszámba járva fizikai munkát végezzek, és ez már kilúgoz, kimerit. Alamizsnára sosem szorultam, inkább megfeszülök. Ha mégis felteszek valamit, az csak a véletlen műve. Becsüllek, tisztellek benneteket, nézzétek el nekem e fogytékosságomat, majd igyekszem felzárkózni, ha erőm engedi. Szerencsére nem vagyok beteg, de én nem tarozom azokhoz, akik jobban teljesítettek. Tartasotak meg, rizzetetek meg szeretetekben, igyekezni fogok ezen a szakaszon túl lenni. Számtalan vers és jegyzet van még bennem, jobb életkörülmények között meg tudnám írni, és be tudnám hozni e lemaradást önmagamhoz képest.  Az életminőség Magyországon ismeretlen fogalom. Üdvözöllek benneteket baráti szeretettel: Mezei István