Katinak elromlott az autója, és azzal szembesült, hogy bizony reggel busszal kell menni dolgozni. Egész este a menetrendet böngészte, felhívta a barátnőit, akik mind ismertek egy-egy buszsofőrt, és immáron reggel a buszindulás teljes tudatában várt a megállóban.
Vagyis csak ő hitte, hogy megálló, mert volt ott egy pad, amire rá volt karcolva, hogy BUS. Akkor jött rá, hogy nem jó helyen áll, amikor 100 méterre tőle megállt egy busz, és leszálltak emberek.
Ekkor kezdett el szaladni kis körömcipőcskéjében, és integetett a sofőrnek, aki csinos nőt látván, udvariasan kicsit még előre is gurult. Kati felszállt a buszra, előkereste pénzét, és kapott egy jegyet, amivel ott állt, és csak fogta a kezében.
A sofőr udvariasan mondta neki, hogy ott a lyukasztó, ki kell lyukasztani.
Kati odatartotta, óvatosan beledugta, nem történt semmi. A sofőr figyelmes volt, és rámutatott egy kis karra, hogy nyomja meg. Kati megnyomta, majd kivette a jegyet. A sofőr látván, hogy valami nem stimmel, kissé rángatózó szájjal mondta, hogy talán fordítva kellene beletenni.
Kati beletette fordítva, megnyomta a kis kart, már egészen tetszett neki ez a fajta kis tevékenység, majd kivette a jegyet. A sofőr már nyálfolyós szájjal szólt oda, hogy nem úgy, hanem a másik végét dugja be a lyukasztóba.
Kati azt is megtette, újfent nyomott egy kart. Még most sem lett tökéletes, mert a sofőr már csak mutatni tudta, hogy számokkal felfelé, fordítsa meg a jegyet.
Kati megint csak lyukasztott egyet, a kivett jegy már inkább tésztaszűrőre hasonlított, amikor a sofőr csettintett egyet.
- Na végre! Asszonyom! Mikor utazott utoljára busszal? -kérdezte.
- Hát, 30, nem, inkább 40 éve – közölte Kati.
- Hát foglaljon helyet, ha le akar szállni, nyomja meg a gombot.
Ezzel a sofőr előrefordult, és kissé csukladozva, de elindult a busz.
Kati nézelődött. Élvezte az utazást, még a zötykölődést is. És amikor közeledni érezte utazása célpontját, felállt, és megnyomta a gombot. Azonnal kinyílt a tetőablak, és az időközben eleredt esőből az összes tetőn levő víz az utasok nyakába zúdult.
Fék, sofőr megállt, az őzikeszemű Kati ártatlansága teljes tudatában állt, és nézte, amint a sofőr visszacsukja a tetőablakot, és remegő lábakkal visszaül az ülésbe. Akkor látta, hogy a gomb alá oda van írva, hogy „ne nyomja meg”.
Elindultak, de Katinak valahogy le kellene szállnia, mert már bizony úticéljához ér lassan, és ekkor már kikerülve a veszélyes gombot, megnyomta az igazit. Erre a gombra sajnos az volt írva, hogy „vészmegállító”. Abban a pillanatban, a busz megállt, az utasok egymás hegyén, hátán, a sofőr a szélvédőn.
Kati tétován nézegetett körbe-körbe, majd észlelve, hogy valaki megfogja a karját, a sofőr mellett találta magát.
- Maga most itt marad mellettem, és amikor le akar szállni, szól, én megállok, maga kiszáll - hadarta kissé eltorzultan a sofőr.
Kati állt, és bájosan mosolygott rá, majd közölte, hogy igen, ő le szeretne szállni, mert megérkezett.
sofőr kiugrott az ülésből, kinyitotta az ajtót, és szinte leemelte Katit a buszról. Aztán visszaugrott, nagy gázt adott, és füstölgő kerekekkel, ordító utasokkal elhajtott.
Kati állt, és integetett a kedves buszsofőrnek, bár látta arcának rángását és vicsorgó fogait. A munkahelyére érkezve aztán elmesélte kollégáinak, hogy milyen élmény volt ennyi idő után buszozni.
A másnapi újságok egy buszsofőrről írtak, aki nem volt hajlandó megállni egy megállóban sem, csak ment körbe a városban, míg az üzemanyag tartott. Az okát még nem derítették ki.