Szegekkel kivert végítéletek,
szúrnak mikor levegőt veszek,
tüdőm zihál...az utolsó roham,
fuldoklom...és eláll a szavam.

Unottan nézed vergődésemet,
hogyan hagyom el ezt az életet...
karvaly karmú kegyetlen halál,
mint bús madár, ősz fejemre száll.

Nem érzek mást, csak a zuhanást,
s még mormolok egy utolsó imát,
te állsz felettem némán, mereven, 
s átgázolsz, megfáradt lelkemen.