Árnyékként peregtek mögöttem évek,
Sorban, mint tüneményes álomképek.
A gyermekkori emlékezet, a családi idill;
Karácsonyi gyertyák köré újra visszatér.

Amint fényük rebben, velük képzeletben,
Szívemben újra nyílik a régi-régi képben:
Csengettyű csilingel jó apánk kezében.
Az ajtó nyílik, itt járt az angyal éppen…

Kint szürkült az ég már, puha hópihe szállt.
Úgy jött el karácsony, mint egy szép varázs.
Kántálni voltunk nagymamánk ablaka alatt,
Vittünk díszítve ajándékot: karácsonyi tállal,

Míg felénk is járt az angyal, a várt ajándékkal.
Karácsonyfánkon gyertya ég, és alatta ajándékok.
A csengettyű elhallgatott, öt gyerek arca ragyogott.
Csillagszórók szórták a csillagot, körben családi kórus.

Felzendült: „Mennyből az angyal”, „Pásztorok”
„Krisztus Urunknak áldott születésén, Dicsősség.
Eljött az este is, ajándékok kibontva már, eltelve
Szeretettel mind, anya mellé bújunk, őt körülülve.

Anya olvasott, az új könyvünkből mesélt nekünk,
Kis Jézuska hogy született, karácsonyi történetet.
Szép volt az álmunk és boldogok voltunk.
Szerettük egymást, sohasem gondoltuk,

Egyszer az is eljön, hogy elszéled a család.
Ám a karácsonyi éj mindig visszahozza még.
S emlékeinkben élni fog, az a csodálatos kép.

Nyírbogdány, 2017. november 16.