Vajon  lehet, ki a csendet szóra bírja?
Éltető nedűként, sziklából fakasztván.
Vágyaknak betűit út porába írva,
vándortarisznyáját vállára akasztván.

Vajon érkezhet - e az, ki el sem indul,
minden mozdulattól, hangosan jajdulva!
Kitinpáncélzata hártyaszárnnyá ritkul,
míg a gondviselés világra vajúdja.

Vajon létezhet - e, ki meg sem született?
Mert nincs oly karakter, miben testet ölthet!
Zavaros szennyes ár sodor el tüzeket,
miben az értelem egy percet sem tölthet.

Vajon hol a múltja, kinek a szerencse,
léha gondtalanság, lészen pártfogója?
Jólétben, bőségben, dőzsbe, keveredve,
manna a mindene, őse, szolgálója!

Vajon lesz jövője annak, ki tengődve,
éhkoppon támolyog, a holnapot várva?
Szelet száraz kenyér, kerül a kendőre,
keresztet vet érte, Jézusunkat áldva.

Vajon nyitsz - e ajtót?  Talán beengeded,
csak egy éhes szájjal lesz több asztalodnál!
Majd ha visszanéz rád, atyád látja benned,
kit emberségedből, otthonodban hoztál.

Vajon van - e sírja?  Ahol az igazság,
hat lábnyi mélységben, hever eltemetve!
Pompában ünnepel, tombol a gyarlóság,
még te elsiratod, halkan keseregve.

Vajon lesz ébredés? Véget ér az álom?
Lidércek visszhangja zúgja, lehetetlen!
Angyalaid zengik, Mennyei fanfáron,
állj talpadra ember ne légy tehetetlen!

Vajon látod ezt? Mondd, mindenható Isten!
Kihez fohászkodunk, kérdezgetjük; -  tűröd?
Sárban hemperegve, vergődünk e hitben,
nem hagysz el bennünket, s kételyünk elűzöd.

Vajon, eljön-e még, egy olyan Karácsony?
Mikor a fenyőfát, együtt körül álljuk
Krisztusunk, megváltó örök tanításod,
Születésnapodon végre megtaláljuk.

Szeretettel ajánlom ezen versemet, az oldal minden Adminjának, Írótársaimnak, barátaimnak. Áldott, békés, Krisztus ünnepet kívánva!
Az égiek oltalmazzanak benneteket.

Szeretettel. Zoli. / Eternity /