Karácsony varázsa nem a boltok polcain vagy a tálcán tálalt édességekben lakozik, hanem a levegőben vibráló, érezhető szeretetben, mely a tél legmélyebb óráiban ereszkedik alá. Ez a varázs olyan, mint egy időbeli híd, mely visszavezet minket a gyermeki voltunkba, ahol a fagyos ablaküveg nem volt akadály, hanem egy átlátszó jégvirágos csoda, melyen keresztül képzeletünk könnyedén átszökött a csillagos éjszakába. A fenyőágak zöldje egy örök ígéret, mely a legszürkébb időben is emlékeztet az élet szépségeire, illata pedig egy illatos parázs, mely újra fellobbantja a rég elfeledett melegséget.
   A valódi bűbáj azonban ilyenkor a tekintetekben rejtőzik, s azokban a pillanatokban, amikor a nevetés gyöngyfüzérként pattog szét a szobában, és a szeretet, mint egy csillagporral hintett folyó, megtalálja útját a legkeményebb, legzártabb szívekhez is. Minden megosztott süteményszelet egy apró, de erős gondoskodás, amely megerősíti a kötelékeket, a felcsendülő dallamok pedig nem hangok, hanem szívből jövő, szárnyas gondolatok, melyek körülrepülik a földet. A karácsony varázsa nem mese, nem valami külső dísz, hanem egy belső titok, egy fényektől táncoló barlang, melyben mindenki megtalálhatja az év során eltemetett remény utolsó, izzó fénysugarát, hogy azt aztán magával vigye az eljövendő, tiszta fagyos hajnalokig.

TM