Karácsony
te gyönyörű éj,
csillagod ott ragyogjon
majd minden ember szívén.

Zúgtak a harangok
Szentkarácsonynak éjjelén,
éjféli misére hívtak
öröm és békesség ünnepén.

Nagyon hideg volt
az éj a téli fagytól csikorgós,
akkor nem hullt hó,
égbolt az volt, csodás csillogós.

Ölelő karodra vágytam,
hallgatom mit duruzsolsz fülembe,
szerelem szavakat suttogsz,
mondataid így vittek a végtelenbe.

Ablaküvegen jégvirágot
rajzolt néked a hideg téli éjszaka,
akkor még nem láthattad,
csak reggel mikor rásütött Napocska.

Fáradt arcodon mosoly,
mi ajkaidat akkor varázslatossá tette,
arcod párnáinak két oldalán,
ilyenkor megjelenő gödröcskébe rejtette.

Karácsonynak éjjelén
álmatlanul hánykolódva jártak bennem
minden kusza gondolatok,
de kedves mire felébredsz ünnep reggelén,
én már melletted újra ott vagyok.

Titkoltam szerény ajándékom
vázádba majd kedvenc virágodat teszem,
így ébredésed már alig várom,
hogy míly hatással lesz rád meglepetésem.

Éjszaka az óra is lassabban jár,
kialudtak fények a díszített karácsonyfán,
ágyadhoz vittem az illatozó kávét,
más ajándékot nem, csak egy csókot kérnék.

Hé ti vándorló évek de rám ültetek,
elégvolt hogy megöregedtem, még ki is nevettek,
a megtett út állomásain is nevessetek,
minden hova gyönyörű karácsonyfákat ültetek.

Írta-Varga István-Barcs-2018.12.21.