Egy előadáson ismerkedtek meg.
Mindketten keresték, amitől több lehet az életük. Ezért jelentkeztek erre a tanfolyamra. A fiú késve érkezett, a lány akkor csak ezt vette észre, hiszen ő mindig, mindenhová pontosan érkezett. A késés bosszantó szokása az embereknek, gondolta, és többé nem figyelt a fiúra.
Az előadás döbbenetes élmény volt. Tudta, ez lesz az útja, mindent szeretne megtanulni. Összepakolta a holmiját, és látta, hogy már nem fogja elérni az utolsó vonatot. Azon törte a fejét, hogyan fog hazajutni, amikor a fiú kedvesen megkérdezte, merre lakik, mert ha neki útba esik, szívesen hazaviszi. Hamar kiderült, hogy nem messze laknak egymástól, így elfogadta a segítséget. Az úton az előadás élményeiről beszélgettek, a fiú is lelkes volt. Mivel másnap is volt előadás, megbeszélték, hogy együtt mennek. Persze, a fiú nem érkezett időben, a lány bosszankodott, miért egyezett bele a közös útba. De a nap végére feltöltődve, új ismeretekkel gazdagodva, megint együtt mentek haza.
A lány háza előtt a kocsiban még sokáig beszélgettek. Így kezdődött. Akkor még nem sejthették, hogy milyen kalandba vágtak együtt bele. Gyakran találkoztak, beszélgettek a megismert dolgokról, zenét hallgattak, filmeket ajánlottak egymásnak, aztán közösen megnézték. Egymás munkáját, hobbiját, legjobb barátját ismerték meg. Együtt nevettek, bolondoztak, sírtak, ha sírni kellett. Napfelkeltét néztek munkába induláskor, csillagokat sorompónál várakozva. Hangyákat etettek a reggelinél, átölelve búcsúztak a nyüzsgő pályaudvaron, táncoltak a naplementében. Türelmet tanultak, megértést, feltétel nélküli szeretetet! Ritka és rendkívüli barátság, a szeretet csodálatos ajándéka.