Falábon sántikál a martalóc kalóz,
közben a tengeren rendületlen hajóz'.

Fabatka ficereg a kincses ládába'
szálka ment a kalóz megmaradt talpába.

Tompa végű fatű van a tűpárnában,
nem jött ki a szálka benn maradt lábában.

Bánatos a kalóz hullajtja könnyeit,
fakalapácsával csépeli a nejit.

Szedi lábát gyorsan a kalóz matróna,
ha el tudna tűnni irtó boldog volna.

A hajó konyhája tárva-nyitva várja,
beugrik utána bősz falábú párja.

Falábas, fatányér ura fején kopog,
miközben az asszony egyfolytában dohog.

Ebadta vénember, te világ rablója,
azt hiszed, hogy gyenge hölgyet verni móka?

Hogy a szú enné meg a kacska lábadat!
Mért nem tudod szépen viselni magadat?

A kalózné párját jócskán helyben hagyta,
és elalélt testét talicskára rakta.

Fatalicska kerék nyarvogva nyikorog,
a felbőszült némber szeme vérben forog.

Nem bízik már többé a gonosz emberbe,
beborítja urát a jeges tengerbe.

Ily csúfos véget ért kettőjük románca,
cápaeledel lett, dorong lábú társa.