Kertünkben a bodza bokor alján
Május van, kacsacsapat megindulván,
Mert kikeltek a kis kacsák,
Indulást alig várták.

Kacsa mama számolgatja,
Ez bíz meg van, tizenkettő a fészek alja.
Indulásra kész a csapat,
Elől a mama, hátul a kacsapapa igazgat.

Báger tó sincs nagyon messze,
Csak egy nagy akadály ne lenne.
Akadály az bizony akad,
Öt lépcső, folyosó mindkét oldalt.

Elől hápog a kacsamama,
A magas lépcsőn ugrik, mutatja,
Nem nehéz ez, csak ugrás, rajta, rajta,
Gyertek utánam, hápogja.

Ugrik az egyik, hanyatt esik,
Nekifut, megint felkerekedik.
Háp, háp, ugrás, ügyesek vagytok!
Még hatan az akadály előtt álltok!

Kacsamama vár türelmesen,
Ha megjön egy, sorba áll rendesen.
S lássatok csodát, mert én láttam,
Tizenkét kis kacsát kacsasorban megcsodáltam!

Mozdulni sem mertem, ültem csendben,
Kacsacsapat indulásra kész, merészen
Elindultak mind kacsasorban,
Fűben lapítva, kúszva, kúszva.

Elérték a Báger tó vizét,
Láttam mind a kacsák boldog örömét.
Hápogva búcsút mondva,
S eltűntek a nádasba'.

Mosonmagyaróvár, 2024. május 13.
Elbeszélő költemény

TM