Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Különös éjszaka

juci
juci képe
Könnyezve búcsúzik az alkony. Sűrű, apró esőcseppek hullnak alá halk kopogással. Hálásan issza a szomjas föld, mint az anyai szív harmatcseppjeit szeretet-éhes magzata. A közelgő éjszaka feketeségével téli felhők keverednek, majd teljesen összeolvadva ráfekszik a városra a végtelen sötétség.
 
Mégis! Valahol apró kis lélek-csillagok gyúlnak, ragyognak egy darabig, s visszatükröződnek az álmok feneketlen tavában. „Nézd, milyen gyönyörűek!” – mondanád, de már hullócsillaggá válva búcsú fénycsóvát intve a semmibe hullnak, s eltűnnek. De csak azért, hogy újabb és újabb születendő csillagnak adják át a helyüket.
Kopasz fák ágai merednek az ég felé, kissé kísérteties alakot öltve. Néma biztonsággal állnak, s míg Isten országát kémlelik karjukat vágyakozva felé nyújtva, ágai közül néha felröppen a kék madár. Talán nem is látjuk, csak sejtjük. Vagy inkább csak érezzük. Igen, időnként határozottan érezzük! Éjjelente gyakran erre jár. De a madár, nem bírja a bezártságot, mielőtt kezedbe fognád, elszáll, mert ő is a szabadságot szereti, mint mi, emberek.
 
Az esőcseppek lassan hópelyhekké alakulnak, színes álmok kergetőznek köztük, majd pajkosan ráülnek egy-egy hópehelyre, s földet érve kacagva elolvadnak. Nem múlnak el mégse nyomtalanul. Ott vannak minden hópehelyben, minden esőcseppben, a letaposott sárguló fűszálakban, melyek még helyenként kilátszanak a hó alól, mint egy apró szakadás. Mennyi ember, mennyi álom! Színek kavalkádját ringatja az éjszaka. Álom-tündérek lejtik boldog táncukat, apró lábuk nyomát belepi a hó. Bekukucskálnak az ablakokon, ránevetnek az alvókra, majd eltűnnek olyan hirtelen, ahogy érkeztek. Talán a különlegességétől, talán az örök szépségétől kissé megborzongok, s mosolyogva látom, ahogy ablakomra szállnak a hópihék. 
Majd megérkezik a hajnal, sápadtan küldi el a felhőket, és vele együtt az álmokat. Szelíden cirógatja a bágyadt Nap erőtlen sugarával a hófehér várost. Óvatosan, nehogy megzavarja a jeges csillogást.
Rovatok: 
Irodalom