Közhírré tétetik országnak, világnak
Gyermeke született a mi Attilánknak.
Kamillának hívják az apró kis leánykát
aki máris hercegnője lett apukájának.
Kicsi vagyok, egy csöpp kis leányka
Apának, Anyának szeme fénye, boldogsága
Nap sugarával küldtek angyalok a földre
Attila és Kincső szerelmének gyümölcse.
Áldja meg az Isten őket százezerszer érte!
Aludj kicsi lányka, álmodj szépeket
Angyalok játsszanak álmodban veled!
Álmodj virágzó színes réteket,
ahol kis kezeiddel a tarka lepkéket
vídáman kergeted.
Álmodd azt, hogy kis királylány vagy,
rélten szaladgálsz, ahol őzikék, kisnyulak
gyűjtik kezedbe a virágcsokrokat...
Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Édesanyád, ki méhében néked otthont adott,
a Jó Istentől egy csodaszép kisleánykát kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt
elfáradt, de ily csodás terhet még nem viselt
Testével érezte, ahogy kis szíve dobban
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az ég felé emelte,
s legszebb gondolatait feléd terelte.
Arcod köré fonta két puha tenyerét,
s néked adta keble mind-összes kenyerét.
Délután volt, csak a békés csend figyelt
s léted minden kérdésre megfelelt
Egyszerre lélegzett: Anya- és leánya,
s érezte, élte már nem volt hiába!
Isten hozott kicsi Kamilla!