Köszöntelek, áldott szülőföldem.
(Jánossomorja: Hármashalom)
Kis iskolás koromban
Iskolám ablakán kinéztem.
"Hármashalom" köszönt nekem.
Hol kereszt, hol csillag képével
"Nagy Magyarország földje".
Tanították nekünk...
Tudtuk, hogy igaz,
Az évfordulókra fájó szívvel emlékeztünk.
Mert nekünk jó tanítóink voltak.
Hitre, hazaszeretetre tanítottak.
S összefogtunk, mert tudtuk, mit jelent
A templom mellé emelt:
"Hármashalom" s kereszt...
S most együtt a halomban a föld,
Mely nagy Magyarország földjéből volt.
Megtartotta hitünk, s a hazaszeretet.
S köszönti az összefogó lelkeket.
Én is köszöntelek Jánossomorja, szülőföldem.
Örülök, hogy ismét együtt e föld.
S ki itt él, soha nem feledi,
Lelkünkből nagy magyar hazánkat
nem lehet kitörölni!
Mert örökre összefog bennünket
Hitünk, magyarságunk és a hazaszeretet.
Legyen ünnep minden emlékezés,
Mely soha nem feledi a nagy Magyarország emlékét!
Legyenek ünnepelve azok az emberek,
Mert lelkükben hordják az emléket.
S fájdalmas múltat nem felednek.
Mikor az üldözött magyarokat befogadta szívetek.
Mosonmagyaróvár, 2026. június 6.
TM
