Úgy tudom, valamelyik vallás tart hálaadás ünnepet. De lehet, hogy az csak Amerikában van. Én mindenesetre hálám jeléül írom az alábbi sorokat.
    Még nincs egy éve, hogy némi segédlettel átjöttem a facebookra. Három hónap telt el, és egyszer csak rám talált valaki. Kedvesen invitált, látogassam meg az általa vezetett oldalt, és ha kedvem volna ott is bemutatni amiket írok, örömmel venné. Azt mondja kérdésemre, hogy honnan  ismer ?
    Nem ismerlek Marika!  Egy ideje figyelem a kommentjeidet, rövid leírásaidat, és látok benned fantáziát. Próbáljuk meg! Olvasgasd az oldalon  tett bejegyzéseket, és ha van kedved maradj. Nem kell azonnal eldönteni.
    Az oldalról az a véleményem, értékes emberek, értékes posztjait láthatom, hát maradtam.
    Akkoriban, egy netes kapcsolatú asszonyka elpanaszolta nekem, hogy végre találkozott egy férfival, és ő már úgy érezte, ebből szerelem lesz,  de mire  találkoztak volna személyesen is, más nők - ketten is - lenyúlták a pasit. Én ezt valahogy nem értettem, és megírtam egy Trilogiát, Találkozások címmel. Akartam mutatni, milyenek az én találkozásaim. Társ... Exitus... és a már említett Net kapcsolat.  Nos az oldal vezetője azonnal felkért egy  komoly Weboldal főszerkesztőjét, tekintené meg, amit írtam véleményezésre, mert szerinte figyelemre méltó sorok. A  főszerkesztő felhívott, és azt mondta, nagyon meghatót és szépet írtam, és vigyem be az erőbe, de ha gondolom, ő szívesen beviszi , mert van helye ott is.  Aztán majd meglátjuk hogyan tovább.
   Alig telt el két hónap, és kaptam értesítést az  erő vezetőjétől, hogy a következő antológiába beteszi az írásaimat. Örömem határtalan volt, még akkor is, ha a Találkozásokba éppen az Exitus nem fért bele... amit azért sajnáltam kicsit, mert így a trilógiám elveszítette  jelentőségét. 
    Azonban sokak biztatására tovább írtam, és ma eljutottam oda, hogy önálló könyvet kaptam.  Hát! mit mondjak? Madarat lehet velem fogatni.!
Azt gondolom, mindenkinek tudnia kell, röpke háromnegyedéves face, google, történetemet.
   Az Exitus írásom után felhívtam a faces ismerősöm, mondaná meg a véleményét, de ő visszaírt.....most olvasom Julikának  ( ő a felsége ) és nagyon meg vagyunk hatódva, később válaszolok.  Mivel olyan kedves, barátságos, közvetlen emberi hang szólt hozzám személyében, eldöntöttem, mentorommá fogadom. Innentől kezdve mindent amit írok, elsőként ő olvashatja, véleményezheti. És Julikának többet is elolvas írásaimból,  és akiket skypon szerencsém lett láthatóan is megismerni. Bizony így lett egy önzetlen Net-kapcsolatból hatalmas barátság.
    Igen sajnálom, hogy ami valójában elhatározásra késztetett, - mármint, arra, hogy írjak - az éppen az Exitus című karcolatom egyik könyvben sem jelent meg. Pedig az olvasóim körében, ez a cikkem aratta a legnagyobb sikert.  Negyvenheten véleményezték, számolatlan lájkkal. Ez az írásom valamilyen úton-módon még a Társadalombiztosító Igazgatósághoz is bekerült, és úgy láttam, az erő olvasóinak is tetszett, de könyvben mégsem jelenthetett meg. Remélem, hogy nincs véglegesen kizárva, csak valami véletlen műve lehet.
    Emlékszel e még? Háromszor is átjavíttattad velem a Mennyire szeretlek című versféle írásomat! Már olyan mérges voltam, hogy csak na!
   Itt mondok köszönetet! Mert a könyvem címe:  Mennyire szeretlek - nyilván nem véletlenül. Elnyerte minden hozzáértő személy tetszését. Sőt oda is eljutottam, hogy egy közülük tesóvá fogadott!
   Nem győzök hálát adni Istennek, hogy ilyen embereket küldött utamba.  
Abban hiszek, hogy vezérlő csillagom onnan fentről az égből, elküldte nekem egyszer és mindenkorra:
Nagy Bélát
Blank Juditot
GFyöngyösi Zsuzsannát
   Akik nélkül,  ahogy a szleng mondja: Ez a könyv nem jött volna létre, ha nincs:   Gyöngyösi Zsuzsanna, Blank Judit és Nagy Béla

Köszönöm Istenem, hogy életem utolsó éveiben ilyen embereket ismerhettem meg !

szeretettel: Marika

K ö s z ö n ö m