Kopogtat az este jó éjszakát kívánva,
csillagos köpenyét terítve a világra.
Aludjon mindenki szépeket álmodva,
feledje el baját, járjon egy szebb világba'.
Éjjeli vándor a hold az égen,
sok mindent látott már életében,
csillagok százai veszik őt körbe,
nyugalmat, békességet hintve az öreg földre.
Csendesen szunnyad a világ,
míg a hold s a csillagok vigyáznak őrá.
Hamar eltelik a éjjel, lassacskán
az ég alján halvány fény dereng,
s eltűnik a sötétség,
a hold és a csillagok.
Jő a hajnal égi pírral, harmatcseppel,
hajnali szellő lágy fuvallatával,
csendes nyugalommal.
Ébred a táj, itt a reggel,
felkel a fényességet hozó nap,
s ad simogató meleget,
felszárad a harmat,
kinyitja kelyhét ezernyi virág,
örömében táncot jár
sok kicsiny, színes lepke és bogár.
Méhek serege indul virágport gyűjteni,
ebből édes mézet készíteni.
A természet sok csodája
kel fel minden reggel,
elvégzi dolgát,
mit az ég neki rendelt.
Állatok serege éli megszokott napjait,
erdők rejtekében, mezők ölén,
sziklaszirten, völgyekben,
folyóban, tavakban.
Az élet megy tovább,
a körforgás meg nem áll.
Nappalt követi az éjjel,
így telik el az élet!

2024. március 9.