Megkérem én az egek urát,
intse meg a rossz fiát,
ne legyen sehol járvány,
betegség, háború,
egészségre, békére vágyik mindenki, aki jó. 

Fáj az én szívem s a lelkem.
Segíteni rajtam nem tud senki sem.
Elvadult ez az új világ,
legnagyobb hibája az,
hogy érzéketlenné vált,
eltűnt a jó szív, az érzelem,
nem kell a kedves, gyöngéd szeretet!

Miért hagytad Urunk, hogy így legyen,
ember az embert miért öli meg?
Földünk is sír magába',
minden földi kincse kiaknázva.
Sír, zokog az anyaföld,
beleremeg minden rög.

Sajnos az ember gyarló lett,
kihasznált mindent, amit lehetett,
oda a jóság, a szeretet,
a körülöttünk lévő érzéketlen világ
szép lassan bekebelez.

Zabolázd meg rossz fiad, jó Uram,
a földünk nagy veszélyben van.
Nem fogta még mindig fel,
hogy mit vétett e kor a környezete ellen.
Mily hibák vezettek eddig el,
hogy ilyen nagy veszély fenyeget.

Lassan nem lesz jó ivóvíz, a nap a bőrünket égeti szét,
menekül ember, állat, ki merre lát,
új életteret keres magának már,
de lassan az is elfogy, egymást ölik a javakért,
a gazdagságért, a létért, a fennmaradásért.

Uram, tégy végre rendet a földi létben,
maradjon élettér minden jó embernek,
ne bántsa végre az ember a jó öreg földet,
vigyázzon, féltse, óvja,
ne legyen az ember a jó öreg földünk bakója!