Lénárdos haiku

Vád és nincs alku. Az Úr szenvedésében
benne vagy te is. Nem menekülhetsz.
Könny, kendő, Veronika, s a kereszt. Visszük.

Mindenki fején ott a töviskoszorú.
Először lassan, dicsőnek hisszük,
majd a tövisek szúrnak, agyadba érnek.

Elárultak. Rab lettél emberek között.
Verítékedet elrepedt kövek
repedései nyelik. Homály, sötétség.

Hát nem lesz vége? A szenvedés keserves.
Meg kell várni, míg a feltámadás
eljön dicsőségében érted, s értem is.