Szonett 80.

A költő már lassan húsz éve halott,
Köréje gyűltek a ritmusok, rímek,
Már majdnem megfogta a mindenséget,
A legszebb sorokkal, mit fül hallhatott.

Búsan dúdolt, mint egy tuba vagy fagott,
És szerelme csak asszonyáért égett,
Sokan nevették a hűsége végett, Strófáiban ő csak Neki vallott.

Az özvegy múzsa most nyolcvanöt éves,
Teste görnyedt, a járása sem ékes,
Bája, szépsége elveszett valahol.

Kertjét felverték a gazok és gyomok,
A boltban csendben a pénztárhoz csoszog.
Ez az utolsó szonett, ami még Róla szól.

2013. aug. 21.