Elérkezett, mire vártunk,
mégis reszket mindkét lábunk.
Sok nagy doboz már hegyekben,
ráírva, mit beletettem.

Bútorok meg konyhagépek,
ezektől megválni vétek.
Kertem kedves virágai,
fáj a szívem mind itt hagyni.

Bujtogatom, kettéosztom,
hej, temérdek most a gondom.
Mit viszünk és mit hagyunk itt,
két évtized szemtanúit.

Jön velünk a sok-sok emlék,
szívkamránkba mélyre rejténk.
Édes, fanyar, csípős, mázos,
gyógyerővel bíró számos.

Elbúcsúzunk, otthon-várunk,
reménnyel, hogy néha látunk.