Ködesésben
ahogy a falevél
elengedi az ágat
úgy engedem el kezed
utadra bocsájtlak
reményem nincs
mint a levélnek
erőm elfogyott
megtartani téged

elsuhant mellettünk
a napsugaras élet
régi álmunk vágyunk
ködben semmivé lett
ahogy a sűrű köd
jóságosan betakarja a tájat
úgy űzi el a fáradt idő
belőlünk a vágyat

köddé vált a múltunk
megfakult a sorsunk
elengedem kezed
hiába kiáltanám neved
a sűrű köd mindent befed
nincs többé válasz,nincs felelet

2O14.11.15.Mosonmagyaróvár