Csak egy pillanatra került öntudatlan állapotba, és arra tért magához, hogy Erzsike a testével védi őt. Mikor a szemét is kinyitotta, fekvő helyzetében csak bocskoros lábak sokaságát látta, és feltekintve husángokkal, fokosokkal hadonászó kezekre, és tót nyelven ordibáló legényekre lett figyelmes.

- Abbahagyni!- hallotta a parancsoló magyar vezényszót, és egy erélyes fiatal honvédtiszt közeledett a viaskodó csoporthoz. Mivel Erzsike továbbra is testével védte Bélát, a tiszt tótul szólt hozzá:

- Vstaň a ukľudni sa ! Čo tu hľadáte ? (Állj fel, és nyugodj meg! Mit kerestek itt?)

Erzsike az erélyes parancsszótól megijedve még jobban igyekezett védeni a fiút, hiszen ő egy szót sem értett tótul, de akkor már Majni is teljesen magához tért. A fejét tapogatva feltápászkodott, és igyekezett tótul válaszolni a tisztnek, de ezt nem tudta becsapni.

- Gyanúsak vagytok ti nekem. Hiszen te alig nyögöd a tót nyelvet, mégis drótostótnak adod ki magad! A kíváncsian álldogáló legényeknek megparancsolta, hogy a lányt vigyék valami védett helyre és őrizzék, a fiút meg kötözzék meg. 

 - Nem árt meg neked a szabad ég alatti éjszakázás, attól biztosan elmúlik a fejfájásod. Reggel majd mindkettőtöknek a körmére nézek - mondta, és maga ellenőrizte, hogy a legények hogyan hajtják végre parancsait. Mikor visszatért a viskóba, ahol az éjszakát akarta tölteni, Vadász József nemzetőr százados várta, aki Görgei utasításait hozta Miskolcról.

- Mi volt ez a nagy sokadalom? – érdeklődött, mikor a parancsokat átadta.

 – Valami gyanús házaspárt fogtunk. Drótostótoknak adják ki magukat, közben az asszony egy kukkot sem ért tótul, a másik meg alig tud nyögni ezen a nyelven. – mondta Benyiczky Lajos kormánybiztos. Mert ő volt a Majniékat elfogó legények parancsnoka.

Benyiczky  Lajos honvéd őrnagy, Nyugat-Felvidék kormánybiztosa rátermett katonaember volt, és mestere a váratlan rajtaütéseknek, gerillaharcnak.  Magyar létére nagyon jól beszélt tótul, és ismerte a felvidéki tótság mentalitását. Mindég is sajnálta, hogy a magyar kormány elzárkózik a nemzetiségek (így a tótság) még méltányos kérései teljesítésétől is. Az osztrák császári kamarilla éppen ezeket a hibákat használta ki, és sikerült a magyarságra uszítani a szerbeket, vagy a tótok egy félrevezetett hányadát, és a románságot is. Persze, Jelasicsről más volt a véleménye, hiszen ő egy osztrákbérenc, hatalomvágyó magyargyűlölő volt.  A felvidéki tótság (most már szlovákoknak mondták magukat), nem volt egységes, és még nyelvileg is nagyon különbözött. Egészen más tájszólással beszélt egy Nyugat felvidéki, vagy egy szepesi tót.  Egyszerű nép volt, és sokan ragaszkodtak is a Magyar Hazájukhoz, de akadt köztük is jó pár áruló. Főleg az evangélikus lelkészek, vagy panszláv elveket valló politikusok között, mint Stúr Lajos, Hurban, vagy Hodzsa. Persze, ők sem voltak teljesen egységesek. Mikor az elmúlt év szeptemberében Hurban egy kisebb szabadcsapat élén Morvaországból betört Nyitra vármegyébe, és a  felvidéki nemzetőrök kiűzték őket onnan, Prágába menekülve Hurban az osztrák császár felé húzott, de Hodzsa már a magyarokhoz való közeledést hangsúlyozta. Decemberre Hurban újra csapatot toborzott, és mintegy 4000 fős szabadcsapatával, az osztrák hadakat segítve a Vág völgyében támadást indítottak. December 11.-én Budetinnél meg is indultak a csatározások, de az osztrák parancsnok, Frischeisen császári ezredes kockázatosnak látta a harc folytatását, és inkább visszavonult. Így, szégyenszemre a Hurban féle tót sisere had is inkább Morva földre menekült. A Budetin környéki harcok egyik magyar parancsnoka éppen Benyicky Lajos kormánybiztos volt, akinek nemzetőrei között két század felvidéki tót ajkú legény is volt. Most is ezekkel a legényekkel, akiket egy szakasznyi huszár, két szakasz honvéd és talán húsz tüzér is kiegészített két ágyúval, portyázott Osgyán környékén.

Vadász fiatalúrból időközben nemzetőr százados lett. Klapka hadtestének soraiban harcolt, de mivel nagy tapasztalata volt a kémlelés, felderítés terén, Görgei is sokszor igénybe vette tudását, ha Klapka ezt nem is nézte jó szemmel.

Tegnap egy levéllel indult Miskolcról, melyben Görgei értesíti, Benyiczkyt, hogy az áruló Almássy Kálmán császári ezredes egy hadoszlop élén Losoncra érkezett. Ósgyán már csak három óra gyaloglásnyira volt Losonctól, ezért a kormánybiztos óvatosságra intette legényeit, hiszen kémlelő osztrákok is lehettek a környéken.  Az őrnagy nagyon jól ismerte a tájat, de igen kapóra jött volna neki, ha az osztrák hadak elhelyezkedésével is tisztában van. Törte is a fejét, kit küldjön felderítésre, és kicsit zavarta Vadász százados közbeszólása, hogy szeretne találkozni a drótostót házaspárral.

- Ugyan mit akarsz tőlük? Vagy osztrák kémek, és akkor lógni fognak. Vagy csak egyszerű szerencsétlen vándorok. Mi hasznunk belőlük?

Vadász századost nagyon megviselte Varga Gyurka és Hubai Józsi sorsa. Sajnálta a fiatal legényeket, de tudta, hogy nagyon ügyes fürkészők, kémek, és a legtalpraesettebb a megmenekült Majni Béla, mert már gyerekkora óta magányos, rejtőzködő, de nagyon jó megfigyelő.  Maga sem tudta miért, mikor a drótostót házaspárról hallott, kicsit reménykedett, hogy hátha Majni keresi a magyar hadakat, ezért akart találkozni a foglyokkal. Benyiczki kormánybiztos inkább fontoskodásnak tartotta, de mégis elővezettette a házaspárnak vélt Majni Bélát és Kocsos Erzsikét.

Béla bekötött fejje, kicsit még kábultan érkezett. Erzsikének megengedték, hogy az alsószoknyájából szakított darabokkal bekösse a fiú vérző tarkóját.  Szegény lány megint csak a Béla háta mögé bújt még a tisztek elől is.