Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A két március 6.

Vajda Laci
Vajda Laci képe

Mivel augusztus elején a faluban már mindenki learatott, kicsépelte gabonáját, a dolgos paraszt ember most kicsit szusszanhatott. Igaz, hogy ez csak annyiban volt szusszanás, hogy nem egészen hajnalhasadáskor kelt, hanem csak mikor feljött a nap. De a mindennapi teendőket így is el kellett végezni, ezért bizony a falusi ember azt a pár pillanatot is sajnálta magától, amivel tovább pihent.

Napfényes szombat reggelre ébredt a Hubai család is. Az öreg nyújtózott egyet, megmosakodott a gémeskútnál, és rohant a hátsó szobába, mert nagyon furcsállotta, hogy az itatóvályú, vagy ahogyan itt nevezték, a váló majdnem üres volt. Úgy gondolta, hogy a vőlegény sorban levő fia a Józsi talán soká időzött menyasszonyánál az este, és így nem töltötte meg a vályút. Milyen nagy volt a meglepetése, mikor az ágyát érintetlenül találta. Kérdezte is a feleségét, lányait, de Józsit senki sem látta. Így nem maradt más hátra, maga etette, itatta meg az állatokat, és csak utána kezdett gondolkodni, hová is tűnt az idősebb fia.

„A mennyasszonyos háznál biztosan nem maradhatott éjszakára, hiszen akkor a Kocsos Erzsikét nagyon szájára venné a falu. Csak nem verekedett össze a csizmadia fiával, a Gyurkával a lány miatt.” Ez villant át az agyán. Tiszta surcot kötött, hiszen az istállóiból mégsem mehetett a faluba, és Vargáéknál kopogott

- Adjon Isten jó reggelt! Itthon van e a Gyurka fiúk?

Kicsit élcesebben szólt, mint akart volna, de az öreg csizmadia, aki már a kaptafánál dolgozott, csak egykedvűen, szomorúan válaszolt:

- Már hogy lenne? Megbolondult az! Mikor learattunk, kijelentette, hogy ő bizony beáll bakának. Tegnap este el is ment Kassára, azzal a betyár Majni Bélával. Állítólag ma ott verbuválnak.-

Az öreg Hubai erre igazán nem tudott mit szólni.

- Az én Józsi fiamat nem látták?- kérdezte köszönés helyett, és a választ meg sem várva rosszat sejtve rohant a leendő nászuknál.

Igaz, hogy még alig kelt fel a nap, de a Kocsos portán is régen zajlott az élet. A férfiak az állatok körül szorgoskodtak, az asszonyok meg a pitvar eresztgetéséhez fogtak.  Nagy munka ez, hiszen a húsvéti ünnepek óta a pitvar alja jól elkopott, sok sár, meg tehéntrágya kellett, hogy rendbe hozzák az asszonyok. De a jövő vasárnap Nagyboldogasszony, a búcsú napja. Mindennek csillogni kell.

Az öreg Hubai mind a nagyvíz, berobogott a Kocsos udvarra. Ebbe azonban a három pulikutyának is volt egy pár szava. Addig acsarkodtak, még kijött az istállóból az öreg Kocsos. Kicsit meglepődött, hogy a leendő nászát ilyen korán reggel látja, de ami illik, illik. A surcába törölte a kezeit, és már nyújtotta is az öreg Hubai felé.

 - Isten hozott, kedves nász!- üdvözölte a vendéget, aki az üdvözlést csak úgy félvállról fogadta, és rögvest megkérdezte:

- A Józsi fiam itt van?

- Már hogy lenne itt, hiszen az lehetetlen.- lett volna a válasz, de közben kiment az udvarra Erzsike is, aki éppen az eresztő vizet akarta kiönteni.

Annyira rossz volt a lelkiismerete, hogy nem titkolhatta tovább.

- A Józsi elment Kassára, hogy beverbuváltassa magát bakának.- mondta Erzsike lesütött szemmel.

Most már az öregek sem hagyták annyiban, és mikor kiderült az igazság, az öreg Hubai feldúlva csak annyit mondott:

- Ha a Józsi fiamnak baja esik, te leszel az oka, te lány!-

Elviharzott az udvarról, és csak a  nagy csend maradt. Még a kutyák sem ugattak utána.

folyt . köv..

 

Rovatok: 
Irodalom