Kint fúj a viharos szél,
tépi a fákról a megsárgult leveleket,
bentről a meleg szobából nézem 
a lassan szitáló esőcseppeket.
Késő ősz van, így november vége felé haladva,
még egy hét és itt van advent első vasárnapja.
Szalad az idő,
nemrég még szedtük a szőlőt, az almát, a szilvát
és a sok finomság most a kamrában már a télre vár.
Ködösek a reggelek,
a bokrok ágait a dér gyöngysorai díszítik,
s oly szépen csillognak a felkelő nap halvány fényében,
mint első bálozó kislány nyakán az igazgyöngyök. 
Csodálatos az őszi reggel,
igaz fázósan húzzuk össze a kabátunkat,
s a sapka is elkél már hajnalonta,
de a ködös hajnaloknak is megvan a szépsége,
csak meg kell látni.
Az avarban meghúzódó esőcseppek csillogása,
a faágakon még pár színes levél kapaszkodik,
s velük a szél játszik egy sejtelmes zenét
a bokrok ágai között.
Oly idilli a a hajnali csend, 
csak a hideg szél fúj egy  harsonát,
hogy ébredj VILÁG.

2022. november 24.