Hó fedi a tájat,
ó, mennyi alázat
van a sok fehérben,
makulátlan képben
gyönyörködöm éppen,
merengek a léten.

Fáj nagyon sok emlék,
még itt jártál nemrég,
arcomon a ráncok
lustán járnak táncot.
Apám! Emlékedben
elveszek egészen.

Lehullott a friss hó,
reá nézni is jó.
Ne gyötörj fájdalom,
ne fájjon a dalom!
Apa! Hol vagy? - kérdem
Fenn a szürke égen?

Van-e ott szeretet,
amerre jár lépted?
Van-e, aki megért,
aki mindent megélt,
és megölel Téged?

Apa! Álmaimban
megjelenik lényed.
Soha nem feledlek,
örökké szeretlek,
ameddig csak élek.