Istenem, hogy  mennyi gondja van ennek a szegény hazának, azt csak Te tudod.
Küldjél már reá egy  hazányi boldogságot, mert  attól már régen elszokott.
Legalább az emberek szemében lásson ez a haza—alkohol nélküli  ünnepet,
e drága haza annyi tudóst, annyi szentet és szenvedőt szült  magának, Neked,
és mi jutott a hazának a sok kérésből, véreresztésből, azt mi tudjuk igazán...

Uram! Mégis hazájában ez a nép, ezer éve gyengülve vérzik el bizonyított igazán.
Magyarok Istenének, hív tízezer évek óta ez a nép e hazán, de  némítják a szánkat.
Baj vihara, testvér jaj szava, magyart bántó gyalázat, másnak nem, de nekünk fájnak.

Gondoljál már ránk végre! E haza népe
olyan sűrűn tekinget fel már az égre,
lent földet lát csak, nem érzi a hazát,
kinek mondja el, ha nem Neked, igazát?
Istene van, de vezére  régóta egy se igaz,
így, kihal, kihullik szívükből is a vigasz.
Hiszen a miénk vagy, sorsunkat látod:
sokan, hazátlan, haza nélkül járják a világot!

Toronto, 2013 április 5.