Ki tudja meddig tart még ez az élet
Minek tépitek egymást ostoba emberi lények
Hiszen oly szépen is lehetne éldegélni
Egymásra odafigyelni, sokat beszélgetni
Szép tájakat felfedezni, padokon elmerengeni.

Első utam a távolból ismét csak Hozzád vezetne
Ha lenne még egy perced, repülnék, szállnék a közeledbe
Ajtód többé nem nyílik, édes hangod nem hallatszik
Ablakodból integetésed már nem látszik
Elszaladt az élet, hiába is várnánk
Bárhogy is kereslek, nem lellek többé.

Sunyi férgek csapolták le elgyöngült tested
Áhitoztál még rám, de véget ért az álmunk
Sírba szálltál és én is várom az eljövendő órám
Elengedve majd közös emlékeink minden szép pillanatát
Az ég továbbra is kéklik majd fenn a magasban
Csak a mi vitorlánk halványodik el végleg a távolban.

2021. 08. 23. Beijing, Chaoyang kerület