Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek, mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják
Hömpölyög jókedvében tested minden folyója
Felsorolni is sok, de legnagyobb a Duna és Tisza
Fodrozódik habja, hol harsogva,
Hol csendesen, méltósággal andalogva
Én szép hazám, Kárpátok ölelnek
Harctól, támadástól ők is védenek
Szorgos nép lakta mindig e tájat
Munkára termett nép szépíti orcádat
Irigykednek rád más országok népei
Nyugalmad hol keletről, hol nyugatról
támadás éri.
Az hírlik rólad, te vagy a föld szíve
Rád vigyáz Isten, s a Kárpátok ölelése
Ó, én szép hazám, te szép Magyarország
Büszke a lelkem, ha gondolok rád
Nem találni párod sehol a világon
Szeretlek én, más honba nem vágyom
Lengő búzatáblád ringatja a szellő
Hegyed s dombod oldalán érik a szőlő
Sárga napraforgótenger fordul a napra
Boldog énekével száll az ég felé a pacsirta
Tengerünk a Balaton, vízében fürdik a nap képe
Ködfüggöny száll fel a kék égre
Nádirigó fütyül hangját kieresztve
Nádasban költi a fiókáit a hattyú ölelkezve
Csendes eső öntözi szép tájaidat
De néha dörög az ég is, ha nagy benne a harag
Vadjaid az erdőn , mezőn megélnek
Békés nyugalomban zajlik az élet
De mi történt népeddel, vándorútra keltek
Hódolnak nagyokat a kihasználó nyugatnak
Csak reméljük egyszer ismét haza térnek
Kóborló lelkük megpihen, s örül az ölelésnek
Én édes hazám, én el nem hagynálak
Itt örülök igazán napkeltének, napnyugtának
Szép tájaid életem során bejártam
Munkám gyümölcsével sorsod jobbulását vártam
Itt akarok megpihenni ölelő karodban
Itt ringasson el a föld örök álomban
Lelkem itt szálljon fel Isten elébe
Számot adván, mit tettem érted
Fogadjon magába örökre a Kárpátok ölelése.
Mosonmagyaróvár, 2018. május 15.
