Emlékszem, kicsiny gyermek voltam, és igazán hittem a csodában. Hittem, hogy a Mikulás bácsi hozza a piros papírba csomagolt ajándékot, és a Jézuska hozza a karácsonyfát. Mennyire fájdalmas volt megtudni, hogy ez nem is igaz. Hogy a Mikulás bácsi ajándékait, és a karácsonyfát is a szüleim adják. Lassan felnőttem, és nekem is lettek gyerekeim. Én is igyekeztem egy mesevilágot, egy illúziót felépíteni gyermekeimnek, ami egy ideig sikerült is. Talán hat éves korukig hittek a Mikulás bácsiban, hittek a Jézuskában…utána felnőttek. Igen, utána felnőttek, és minden illúziót elfeledtek. Elfeledték a Mikulás bácsit, és elfeledték a Jézuskát. Kemény szavak- ELFELEDTÉK A JÉZUSKÁT! Lehet elfeledni a szeretetet, lehet elfeledni a megváltást, lehet elfeledni a Golgota áldozatát? Igen, elfeledtük, és ezért győzedelmeskedik Európán a pénz, az értéktelenség, a bóvli, az irigység, a gonosz. Ezért tud teret hódítani a félrevezetett, és vakhívő alah katonája.

Miért vagyok ennyire elkeseredett?  Olyan korban élünk, hogy okosodunk. Mindent el tudunk olvasni a NETEN , és mindenki mindent jobban tud. Azon vitázunk (lehet, hogy valakinek jó pénz nyomja ezért a markát), hogy Segesvárnál, vagy Barguzin- ban halt e meg legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor. Nekem addig, még versei utat mutatnak, él. Ezért csak akkor lenne értelme halálhelyét kutatni, ha fel tudnánk éleszteni. Lehet, hogy akkor sok nagy betűs MAGYAR- nak menekülni kellene, mert bizony ő könyörtelenül leleplezné a kétszínűséget.

Könyvtárnyi irodalom szól arról, hogy az istállóban, vagy palotában született e Jézus. A keresőknek megmondom az én hitemet: El fog jönni, és akkor megmondja! De szomorúan fogja mondani. Mert nem azért jött, hogy azt keressük, hol, és milyen családban született. Szerintem azért jött, hogy megváltson minket, és utat mutasson, hiszen ő  mondta: ÉN VAGYOK AZ ÚT,  AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET!

                                                                                                  Vajda László