Köszöni, jól van,
felel a kérdésre,
majd panaszkodni kezd,
főleg a térdére.

Néha jön a fájdalom,
de csak menni kell,
sok a lépcső, hiába,
az emeletre fel.

Úgy fájnak a kezei,
nehéz a szatyor,
pedig megpróbálja,
hogy keveset pakol.

A dereka is hasogat,
az időt érzi,
esténként az alváshoz
gyógyszerét kéri.

Hát igen, a szíve
kicsit rendetlen,
összevissza kalimpál,
mitől, megfejthetetlen.

Múlt tél óta köhög,
ez már megmarad,
megijedni tőle
azért nem szabad.

Elmúlnak a bajok,
minden rendben,
köszönöm, jól vagyok,
suttogja csendben.