Emlékeznék most egy régi fiúarcra,
kinek élete ítéltetett kudarcra,
kézen járva kiló métereket megtett,
mosogatórongyról írt és szavalt verset.

Az ismerősök úgy hívták, hogy a Jógi,
háta mögött akkor mindenki röhögi,
nem volt ő rosszindulatú, sem hepciás,
páran szerették, mert volt ő egy nagy dumás.

Óda mosogatórongyról, ahogy írta,
mily sok finom ételt látott, eszemadta,
szegények voltak, sokszor bizony éhezett,
így a rongyra bíz, ezért is irigykedett.

Ó mily sok-sok finom ételt, nyalt rongynyelve,
ahogy tál és tányér, lett vele törölve,
rongyom-rongyom, most már jó zsírosra híztál,
nem jutott eszedbe, hogy segíteni hívnál.

Mosogatónak fogok ezután szegődni,
rongy előtt tálat, tányért, én fogom nyalni,
vagy juhászkutyámmal fogom megosztani,
így hát tőled elfogok, végleg búcsúzni.

-írta-Varga István-Barcs-2021.04.01.