Látjátok, hogy adják, veszik a koncot
Mielőtt lengetnétek a szent zászlót
Tükörbe nézzetek!
Becsület, az adott szó,
itt minden eladó!
Az országot vágóhídra viszik
nekik minden megbocsájtható?
Milyen mély sírba akarjátok ásni az országot,
hogy ne lásson a szemfedő?
Azután csend lesz benne,
s néma, mint az elhagyott temető!
Júdás pénzt kaptok érte
ti hont, s népet árulók.
Arcotokra ráfagy a mosoly,
majd ti lesztek az új honfoglalók!
Akkor már minden késő lesz
hisz már mindent eladtatok!
A nép csak néz, s nem ért benneteket.
Kerítést romboló áruló hadatokat elveszítitek,
akkor mi lesz veletek?
Késő bánat, ha rádöbbentek, mit tettetek!
S a nép lehajtott fővel nézi, hogy mit vétettetek
Megmutattátok már egyszer,
Hazug szó a szátokon, s Pénz az Istenetek!
Nálatok az ember csak egy ,,X"- et jelent!

Ne így, ne ígérjetek, port ne hintsetek!
A kerítésnek és az országnak kegyelmezzetek!
Mert késő lesz, mikor mindent eladtatok
s idegen zárja rátok a kaputok!
Hazát, s jó szándékú embert ne áruljatok!
Megtagadtátok testvéretek, alig száz éve már!
Nem hallottátok a határok mögött jaj szót kiabált?
Őket elkergették, elkerítették a hazánktól
Nem volt a szenvedésük elég példa rá?
S ti nemzeti zászlót lengetitek?
Pénzért szennyet, mocskot hazudtok rá
Észhez kellene térnetek, s nem kaput nyitni!
Testvér, testvért átölelni, Ő értük ki az kiáll?
Most a végveszély itt áll az ország kapunál!
Ősi vérünk segítségért kiabál!

2018.04.05.Mosonmagyaróvár.