Számolatlan már hajszálaim színeváltozása,
Évgyűrűim már mind szanaszét dobálva,
Ráncaim ott ülnek cserzett arcomon,
Sokadik a mély karc tenor hangomon.
Ifjúkori álmaimmal tele lett a múltam,
Egészen mélyembe értük belenyúltam,
Majd mások talán egyszer továbbszövik,
Megtaposott lelkemnek összegyűrt álmait.
És hogy derűvel nézzek a sehol sincs jövőbe,
Belekacagtam a sátánnak véreres szemébe,
Védőangyalom vártam egy kis vigasztalásra,
És nem gondoltam már a közelgő halálra,
Hisz mindvégig csak a keresztem cipeltem,
De van egy jó barátom odafent, az Isten.