Hirdettétek, „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán,
Mégis a templomok csendjében,
Kínok közt a keresztről néz le ránk.
Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk,
Ne kerüljön értünk keresztfára.
Istenem, én téged kérlek,
Szűnjön meg végre szenvedése.
Imánk Jézusért hozzád kiált,
Az emberiségért halt kínhalált!
Karácsony közeleg, töltse el szívetek
A megbocsájtó szeretet,
S ne szenvedjen hazánk,
Mint Jézus a keresztfán.
Jöjjön el szívetekbe a megbocsájtás öröme,
Ember, embernek legyen barátja, ne ellensége.
De látom, hiába a kérés, a sok ima,
Most is hazánknak kell a keresztfán lakolnia.
Pedig tűrő ember a magyar,
Csak nem bírja más néptől jármát.
Nem engedi, hogy az irányt más népek szabják,
Földjét bitorolják, lakóit gyalázzák.
Zokogunk a keresztfánál,
Hullnak fájó könnyeink.
Isten talán megsajnál,
S leveszi keresztfáról hazánk s testvéreink.
Béke, hit, remény, szeretet kell a népnek,
Mert hit nélkül elvész a lélek!
Haza templomában térdre borulva
Imát mondok, Istenhez fohászkodva,
Legyen végre magyar nemzetemnek nyugalma!
Mosonmagyaróvár, 2017. november 17.
(Siess Zsuzsanna ikonfestő szép festményéhez)
TM
