Itt van újra tornácomon,
még félénk, hogy kopogjon,
ám előre küldi hűvös szelét,
mert az ősz, majd így jelzi jöttét.
Először simulékony kedves,
ám sokszor tör, zúz, heves,
de szokása ez, lassan így jelez,
kezd kibírni, ahogy próbára tesz.
De nem vár, nem titye-totya,
ha egyszer lecsap, arcodba
vágja, fagyos leheletét mutatja,
hogy ő lesz az úr, tél előtti gazda.
Deressé tesz, minden bokrot ágat,
villanydrótot kerítés deszkákat,
ez nem elég, a hullt levélre is juttat,
tócsák vizére, hártyát is fagyaszthat.
Hát készülj fel belőle, tudod milyen,
előre szól, kályhádba tüzelőd legyen,
átadja majd posztját, a Hónak Apónak,
kik ketten, mindent fehérbe takarnak.
Írta-Varga István-Barcs.2017.09.07.