Túl a somogyi végeken,
hol kezdődik a végtelen,
csak kevés emberség terem,
és barátból lesz idegen,
de reménnyel telik lelkem,
mert áll Vörsön a Betlehem,
lassan készült, nem hirtelen.

Lopnak erre már nyílt színen,
fogy  bennem is a türelem,
egyebem most úgy sincsen,
elmélkedem a végzeten,
én egymagamban idelenn,
ne lenne makacs a jellemem.

Tán befogadna messzi menny,
mikor azt mondják nekem, menj,
lehetnék én kedves szellem,
a nagy égi szerelemben,
sok a nem, kevés az igen,
már számolgatják odafenn.

Viseletem nem helytelen,
ha úgy kell lenni, hát legyen,
de még van, mit innom-ennem,
mi állhat most ezzel szemben,
fogad e megszentelt terem,
és földöntúli figyelem.

Mosolyog rám a kegyelem,
minden csupa báj és kellem,
díszít sok kedves elem,
itt semmi sem lehetetlen,
mit tehet a szív ez ellen
Vörsön, e szép Betlehemben.

2013. dec. 10.